2 ~ Kérlek! ~ Boldog Karácsonyt!

      

       

         

       

Boldog Karácsonyt mindenkineeeeeeeeeeeeeeek :D

Remélem, mindenki azt kapta amit szeretett volna, nekem egy álmom vált valóra :3 Segítenétek? Ki lesz az előzenekar Bécsben? :P

Ezt a részt eredetileg Karácsonykor akartam feltenni csak hát nem jött össze, bocsi :/

Na de nem iy húzom már az időt, kellemes olvasást, sziasztok :*

*Louis*

Ajkaim elnyílnak, agyam képtelen befogadni a látványt, ami elém tárul.

Egy lány.

Egy hosszú, szőke hajú lány, kinek csodásan kék szemeit elhomályosítják a félelem könnyei, teste pedig remeg, ahogy enyémmel eltakarom egyetlen menekülési útját. Háta mögé kapja fejét, elfojtott nyöszörgés tör fel torkából, mikor észreveszi: a szűk járat másik végét egy másik konténer zárja el.

Nincs menekvés.

- Ké... Kérlek.. Ne bánts..! - suttogja remegve a lány, mire felvonom az egyik szemöldököm. Miért bántanám? Habár jogos.. Most nyírtam ki három embert, valószínüleg végignézte.. Nagyon fasza.

- Mennyit láttál? - kérdem szárazon, hangomban semmi érzelem nincs, csak keménység. Muszáj magam ehhez az.. "álcához" tartani. Kétlem, hogy erre emondaná az igazat: "Szia kedves széplány, láttad előbb hogyan gyilkolásztam?" + mézes mázas mosoly. Aha, persze.

A lány csak hátrál, de nem megyek utána, innen kijutni úgysem tud.

- Se-semmit! - hangja megremeg, biztosan nagyon fél, bár nem is csodálom...

- Jobban teszed, ha elmondod! - zsebemből újra előveszem a bicskát és játszadozni kezdek vele, forgatom lassacskán az ujjaim között. Nem fogom bántani, egyáltalán nem áll szándékomban használni a pengét. Csak meg akarom félemlíteni.

- Ha elmondom.. Megölsz? - felvont szemöldökkel nézek rá, ez a kérdés kibillent a szerepemből.

- Mégis miért ölnélek meg? Az előbbi csak önvédelem volt. - alkarjaimmal a két konténerre támaszkodok és úgy dőlök beljebb, mire még tovább hátrál.

- De a tegnapi férfi.. Meg a múlt heti... És az az előtti.. Az nem önvédelem volt! - lélegezni is elfelejtek a döbbenettől. Követett engem már hetek óta?! Akkor őt láttam.. ő volt az az árny pár napja... Már kezdtem paranoiás lenni, azt hittem, hogy a zsaruk megtalálnak. Erre egy lány az? Ez nekem nagyon magas..

- Gyere ide - parancsolom keményen, amint megjön a hangom. A lány nem mozdul - Nem foglak megölni! - még a kést is elteszem, hogy meggyőzzem erről, mire félve elkezd lassan közeledni.

Amint megfelelő távolságba ér, erősen megragadom a karját és magamhoz rántotom. Rémült sikoly hagyja el ajkait, míg be nem tapasztotom őket a tenyeremmel, testét a konténerhez nyomom erőteljesen.

- Mégis mióta követsz engem? - sziszegem arcába dühösen, kétségbeesett könnyek csurognak le az arcán. Lazítok kicsit a szorításomon. Utálom, ha egy lány sír.. Tenyeremet elveszem a szájáról, hogy tudjon válaszolni.

- Pár hete... - halkan suttog, alig értem amit mond. Akkor jópár gyilkosságomat látta.. Ez nem jó, nagyon nem jó basszameg!!

- Ne ölj meg, kérlek! Könyörgök! - hangja elcsuklik, ahogy feltör belőle a zokogás. Tenyeremet ismét a szájára tapasztom és idegesen nézek körbe. Remélem nincs itt még valaki...

- Egyedül vagy? - nézek vissza rá, mire hevesen bólogatni kezd, könnyei benedvesítík a kezemet.

Hirtelen döntök, nincs most idő gondolkozni. Megragadom a felkarját és elkezdem húzni a kocsim felé. Próbálkozik a szabadulással, de minden rossz mozdulata után egyre szorosabban fogom a karját. Átlépem a hullákat és kinyitom a kocsit, belököm.

- Ne merészelj megmozdulni! - hangom még engem is megijeszt. Ez nem én vagyok... Egy pillanatig majdnem meggondolom magam, de hirtelen megrázom a fejem. Nem hagyhatom, hogy beköpjön! Max testéhez lépek és keresgélni kezdek az öltönyében. Muszáj itt lennie, mindig van nála egy! Ezaz! Hátsó zsebéből kihúzom a bilincset a hozzá tartozó kis kulcscsal együtt, majd visszalépek a kocsihoz.

 - Neved? - megragadom az egyik kezét és az ajtó fogyantyújához bilincselem azt, nehogy véletlenül eszébe jusson öngyilkosság gyanánt kiugrani a kocsiból.

- Jessica.

****

*Jess*

Egész testem remeg a félelemtől, elmémben csak három szócska kering körbe körbe "meg fogok halni". Ebben teljesen biztos vagyok. Elvisz egy rejtett helyre, talán az erő mélyébe vagy egy elhagyatott raktárba, megöl és ott hagy megrohadni, ahol senki sem keresne.

A bilincs szorosan szorul a csuklómra, esélyem sincs kiszabadulni belőle és ez csak még jobban megrémiszt.

Nagy szemekkel nézek ki az ablakon, figyelem a környéket ahová megyünk. Nem ismerős, apámnak hála a "gazdagabb" negyedben élek. Itt inkább szegényes blokkok vannak, még sosem jártam Bradfordnak ezen a részén, pedig azért nem olyan nagy ez a város. Pár perc múlva meg is állunk egy kisebb, csupán két szintes blokk előtt. Úgy érzem, szívem máris szétrobban a mellkasomban, olyan hevesen ver.

Kiszáll a kocsiból majd hozzám lép, arcán látszik az idegesség. Rám néz s a hajába túr, vesz pár mély levegőt. Ökle hirtelen csapódik a tetőnek, halkan sikkantva ugrok meg, mire tekintetét azonnal rám emeli. fagykék szemeit az enyéimbe fúrja.

Majd kinyitja az ajtót.