01 ~ Tartozás

I WISH YOU  MARRY CHRISTMAS, I WISH YOU  MARRY CHRISTMAS, I WISH YOU MARRY CHRISTMAS AND HAPPY NEW YEAR! :DDD

Meggyüttem :P

Elnézést a késésért, nem hittem, volna, hogy ennyire el fog húzódni az írás, meg minden... De most ezzel a résszel szeretnék Nektek kellemes ünnepeket kívánni!

Kívánom, hogy mindenki kapja meg azt Karácsonyra amit szeretne, de legfőképp, hogy mindenkit olyan emberek vegyenek körbe, kiket legjobban szeret :)

Kérlek, bármilyen véleményetek is van a részről, írjtok le nekem, kommentben, chatben, vagy akár a facebook csoportba is, nagyon sokat jelentene nekem.. Mondhattom azt, hogy ezt kérem Karácsonra? :P nemám :DD

Na szóval még egyszer boldog Karácsonyt és kellemes olvasást, sziasztok :*

*Louis*

Ujjaim halkan ropognak, ahogy már percek óta tördelem őket idegességemben. Hihetetlen mennyiseégben tombol bennem az adrenalin, ami sehogy se tudja elnyomni a félelmemet.

Most biztos meg fog ölni.

Rengeteg pénzzel tartozok neki, amit holnapog biztos nem fogok tudni összeszedni, hiszen még a fele sincs meg. Esélytelen, hogy életben hagyjon. Ezért beszéltem meg vele a mai találkozót, hátha megkímél és meghosszabbáthatjuk a határidőt.

Haha.

De reménykedni lehet, nem? 

Veszek pár mély levegőt, kezemmel most vöröses árnyalatú hajamba túrok. Minden héten más. Muszáj tartanom magam laza, punkos "álruhámhoz" és teletetovált testemhez. 

Mindannyian a bandából új külsőt választottunk, hogy még véletlenül se ismerjen fel minket senki.

Hiányzik minden. A fiúk, a családom, a barátaim, még a régi tetkók is, melyeket most hennák takarnak. Nem akartam magamra örökre marhaságokat varratni, ezért minden hónapban megyek egy régi haverhoz aki újrarajzolja a hennáimat, néha egy egy újat is felvarr. 

Egyszerűen.. Haza akarok már végre menni. 

De a többiek nélkül nem lehet... 

****

Felkapom a fejem tágra nyílt szemekkel, mikor egy fekete terepjáró áll meg előttem. Annyira elgondolkodtam, hogy meg se hallottam a közeledő autót. Na most fogok meghalni.

A motor elhallgat, az ajtó nyílík, ajkaimat pedig egy sóhaj hagyja el.

Vagy most, vagy soha...

Fekete lakkcipője alatt csikorognak a kavicsok, mikor felém sétál, s megáll előttem. Szívem egyre feljebb kéreckedig, már majdnem a nyakamnál dübörög.

- Szevasz Will! - nevem furán hangzik szájából, melybe szivart helyez s jól beleszív. Eltart egy ideig, míg felfogom elbambultságomban, hogy nekem köszön. Már.. Majdnem egy éve élek így, de még mindig nem szoktam meg, hogy már nem Louis a nevem. Nem szabad, hogy bárki felismerjen, ezért név is új van, mindannyiunkál.

Szakadt farmerembe csúsztatom kezeimet és megmarkolom a kis bicskát, mely legalább egy kis biztonságot ad. Ha minden kötél szakad, legalább egy csöppnyi esélyem legyen a túlélésre. Nem sok, de... Valami.

- Hello - köszönök vissza halkan, próbálom magam nyugodtak mutatni, bár szerintem ő pontosan tudja, hogy majd beleszarok a bokszerembe. Nagyonis tisztában van azzal, hogy milyen hatással van az emberekre, Főleg azokra, akik sok pénzzel tartoznak neki.- Gondolom azért jöttél, hogy megöljelek egy nappal hamarabb - mélyet szippant a szivarából, mire én felvonom az egyik szemöldököm.- Már miért akarnám ezt? - kérdem értetlenül, de amint elhagyja a kérdés a számat, meg is értem. Francba...Kezével int az egyik gorillájának, kit eddig még észre sem vettem. Szinte fénysebességgel terem előttem a hatalmas férfi, ki öklével nagyon súlyt a gyomromba. Nyögve kapok oda, testemmel kissé begörnyedek. Két erős kar szorítja hátam mögé kezeimet, ezzel kényszerítve, hogy egyenesedjek ki, ami a fájdalom miatt nem igazán megy.- Ugyan már Will, nem vagyok hülye! - fenyegetőn lép elém, szivaráról lepöccinti a hamut - Nincs meg a pénz, igaz? Csak a fejemet rázom, hang nem jöm ki a torkomon. - És jöttél ide nekem időt koldulni. Tudod, mennyire nem szeretem az ilyet! - ökle hirtelen csattan az arcomon, felkészülni sincs időm az újabb ütéseire. Pillanatokonn belül arra eszmélek fel, hogy orrom reccsen egy nagyot. Vergődni kezdek gorilla szorításában, próbálok valahogy kiszabadulni. Vér folyik le a tokromon, köhögve görnyedek be, amit Max ki is használ. Gorillája lelök a földre, egyszerre hárman kezdenek rugdosni.

Magzatpózban kuporogva tűrtem a fájdalmat, de mostmár elegem van! Hirtelen kirúgok egy nagyot a kevésbé fájó lábammal, mire az egyes számú gorilla elterül a földön. Kis bicskámat előkapom a zsebemből, karjaimat magam elé tartva felegyenesedek. Vakon ugrok előre, érzem, ahogy a penge belemélyed a húsba. Túlságosan ismerem már ezt az érzést ahhoz, hogy ne ismerjem fel.

Hangos ordítás töri meg a csendet, kinyitom a szemeimet, hogy lássam, mekkora sebet ejtettem és kin.

Eddig csukva volt a szemem?

Az első gorilla vérző fejjel fekszik a kocsi mellett, kicsit nagyon beverte a fejét, mikor elgáncsoltam. A másik pont a gyomrába kapta a szúrást, magzatpózban fekve kapkodja a levegőt. Sunyi vigyorral nézek Maxre, ki csodálkozva néz engem. Bizonyára még soha senki nem mert ilyet csinálni.

Viszont mosolyom azonnal eltűnik, mikor öve hátuljából elővesz egy pisztolyt, melyet a homlokomhoz nyom. Nyelek egy nagyot, hátrálok egészen addig, míg hátam a kocsinak nem ütközik.

- Most már nem vagy olyan bátor, igaz, William? - vigyorodik el gonoszan. Felmegy bennem a pumpa, adrenalin árad szét egész testemben, mikor lenyomja a kakast, mutatóujját pedig a ravaszra helyezi.

Hirtelen kapja fel a fejét a hangos ricsjra. A közelben levő daru eddig észrevétlenül felemelt, most pedig leejtett egy konténert, ami hangos csattanással ér földet.

De nem törődök vele.

Egyik kezemmel kiütöm a kezéből a fegvyert, másikkal pedig telibe a szívébe szúrom a kést.

Folytott hangok hagyják el ajkait, lábai már nem tartják őt, térdre rogy a homokos talajra.

Ahogy az adrenalin fokozatosan távozik testemből, úgy a győztes mosoly is lehervad arcomról.

Megöltem egy embert.

Megint.

Istenem..

Megérdemelte, de..

Akkoris...

Idegesen hajamba túrva nézek körbe, hátha látta most ezt valaki. Elvégre a darut is irányítania kellett egy embernek.

Nem akarok börtönbe kerülni!

Szemem sarkából egy árnyat látok elsuhanni a konténerek között, azonnal elkezdek utána rohanni. Nem köphet be a zsaruknak.. Ha látott valamit.. Édes istenem...

Pár perc elteltével kénytelen vagyok megállni, térdeimere támaszkodva kapkodok levegő után. Az alapos verés miatt mindenem fáj, nem volt éppen a legokosabb ötlet körbefutni az egész építkezést. Ráadásul senkit sem láttam.

Tekintetem azonban megakad egy szőke hajzuhatagon, de csak egy pillanatra.

Mi a fasz?

Veszek pár mély levegőt, majd hangtalanul odaosonok a két konténer közötti kis réshez. Pont elég ahhoz, hogy egy gyerek, vagy kisebb termetű ember elférjen ott. Ujjaim között megcsillan a bicska pengéje, testemmel a járat elé állok. Ha a másik oldalon nincs egy ugyanilyen lyuk, a bent rejtőzőnek esélye sincs kijutni.

De amit ott látok, teljesen sokkol..