Prológus

 Wihiiiiiiii itt a prológus :DDD

Aki nem olvasta végig a második évadot az még ezt se kezdje el, mert azok számára van itt pár igen nagy spoiler :D 

Nem nagyon akarom húzni az időt, mert suliban vagyok és mindjárt rám csengetnek XD, szóval nagyon köszi a már 9 feliratkozót, remélem, azért többen is leszünk még :)

Arra kérlek Titeket, hogy csatlakozzatok ehhez a kapmányhoz, olvassátok át figyelmesen és gondolkozzatok el rajta, mert működhet! LINK

Na szóval kellemes olvasást, sziasztok :D

Ámulattal figyeli a késről lecseppenő vércseppeket, melyek a sáros tócsába pottyanva érdekes mintát alkotnak a lámpa halovány fényében. Máris sokkal jobban, nyugodtabban érzi magát.

És ehhez bőven elég volt megölni egy embert.

Semmi rosszat nem tett a haldokló férfi, Louis mégis úgy érezte, jobb neki így. Már régóta élt az utcán és a téli hónapok alatt biztos halálra fagyott volna. Ez mégis kellemesebb halál, nem igaz?

Louis leguggol a tócsa mellé és belemártja a kést, hogy lemossa róla a vért. Az alvadtat sokkal nehezebb levakarni, és semmiképpen se szeretne vérmaradványokat a tiszta házában.

Tekintetét a mostmár halott férfire emeli és vesz egy mély levegőt. Felegyenesedik, odalép a hulla mellé, amit minden undorodás nélkül a karjaiba vesz és elvisz. A közeli üres telekre megy, ahol elkezdi kiásni a már sokadik gödröt.

Mindig eltemeti azokat, akiket megöl. Mindenki megérdemli a békés megnyugvást, még ha a haláluk nem is volt az. És ha más nem, akkor majd ő elintézi.

****

Háza csenendesen fogadja otthon, a mindent körülölelő sötétség egyáltalán nem nyugtalanítja. Sokkal inkább a tudat, hogy megölt egy embert. 

Ismét.

Hátát a zárt ajtónak vetve csúszik a földre, szemeit csípik a könnyek. Szíve összeszorul, mikor teljesen tudatosul benne, hogy mit is tett. Nem tudja felfogni, hogyan válhatott belőle ilyen szörnyeteg.

Arcát tenyerébe temeti, vállai megrázkódnak, ahogy kitör belőle a kétségbeesett zokogás. Nem tudja, meddig bírja még ezt csinálni, úgy érzi, belülről öli meg saját magát. De hát mi mást tehetne? Csak ez tudja megnyugtatni, kitisztítani a fejét. Elfeledtetni vele családja maró hiányát, a tudatot, hogy nem mehet vissza hozzájuk még egy jó ideig. A többieknek időre van szükségük, és igazából neki is. Attól fél, valakit megölne a családjából. És amíg ez így van, semmiképpen sem megy vissza hozzájuk. Teljesen egyedül van, és csakis az ölés tud neki segíteni, semmi más. 

És erre az egészre akkor jött rá, abban a végzetes pillanatban, mikor a kése éles pengéje áthatolt Taylor vékony bőrén. Az érzés, hogy többet nem árthat neki, nem kell minden pillanatban a halált várnia és legfőképp, a szabadság érzése teljesen megnyugtatta, pedig tudta, hogy az esélye annak, hogy kijut az épületből a robbanás előtt, nagyon kicsi. Túl sok drótot vágott el akkor, azon a folyosón amin keresztül vezették őket a Játékvezetőhöz, vagyis Taylorhoz. 

És ez az érzés azóta a drogjává vált. Szüksége van rá, hogy túlélje. Csak szabad akar lenni. Semmi másra nem vágyik, csakis erre.

Az ablaknál álló alacsony alak kíváncsian figyeli, ahogy a gyilkos férf, kit már napok óta követ, hogyan omlik össze teljesen, de nem tudja magát rávenni, hogy segítsen is neki. Csak nézi és azon gondolkozik, ki ő és miért teszi azt, amit. Miért öl meg ártatlanokat? Utána miért roppan össze? Ez az egész kezd nagyon érdekessé válni a számára és biztos abban, hogy kideríti, mi folyik itt igazából.